Főoldal : Hírek : 2008. : máj.24. Felvidéki túra

Felvidéki túra

Május 24-26 Királyhelmec

Az NCA Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma által támogatott magyar-magyar, határon átnyúló civil együttmûködés keretében az újszászi lábtoll-labdázók május 24-tõl 26-ig viszonozták a királyhelmeciek két héttel korábbi újszászi látogatását. A felvidéki túra rövid sátoraljaújhelyi sétával kezdõdött, majd libegõzés következett. A Magas-hegy tetejére felvivõ libegõ 1332 méter hosszú (hosszabb, mint a János-hegyi), huszonöt perc alatt ért fel a hegy tetején lévõ kilátóig. A bátrabbak – Tóth Gábor, Baláti Márton és Tóth Gergõ – gyalog vágtak neki a meredeknek, a közel háromszáz méteres szintkülönbségnek. Sikeresen felmásztak, de lefelé már nem kívánkoztak gyalogolni. Megérte akár székben, akár gyalog feljutni a hegytetõre, mert a kilátóból a zempléni hegyek és a Bodrogköz panorámája tárult azok elé, akik még a kilátó lépcsõin is felkapaszkodtak. Lefelé is voltak gyalogosok. Õk szinte futva, a libegõt megelõzve értek le a völgybe. A libegõ végállomásától alig öt kilométerre már Szlovákiában II. Rákóczi Ferenc szülõhelyén, Borsiban folytatódott a kirándulás. A romjaiban is szép reneszánsz várkastélyban Hajdú Jenõ, az épület megmentésén, újjáépítésén fáradozó helytörténész, Rákóczi kutató kalauzolta a csoportot, és mesélte el a fejedelem születésének érdekes körülményeit, valamint a Rákóczi család történetét. A következõ állomás Királyhelmec volt, ahol az elhelyezkedés után rövid városnézés következett, majd a csoport egyik fele a kisgéresi különleges borpincés akácosban lábtoll-labdázott a helmeciekkel, a másik fele a géresi focipályán szurkolt a vendéglátók vezetõjének, Feke Gábornak. A gyõztes mérkõzés után mindenkinek jól esett a virágzó akácosban a gulyás és a bukta. Vacsora után Csaba bácsi vezetésével a híres borospince-komplexum, – amely több szinten 79 bejáratból és hozzávetõleg 300 pincetorokból áll, zömmel vulkáni tufába faragva – egyik 17 méter hosszú ágába ereszkedett le a társaság. A föld alatt az ízes történetmesélés mellett némi borkóstolásra is sor került.

A következõ nap a Barátság Kupa királyhelmeci egész napos fordulója zajlott. A csak királyhelmeci és csak újszászi lábtoll-labdázókból álló csapatok mellett voltak a két egyesület játékosaiból álló vegyes csapatok is. Délután néhány órára félbeszakadt a verseny. Perbenyikbe utaztak a versenyzõk, ahol a Mailáth kastély parkjában zajló nemzetközi lovasversenyt nézték meg. A jókedvû sokadalom után folytatódott a verseny, amelyet az edzõk Fehér János (Újszász), Feke Gábor (Királyhelmec), Tóth Gábor (Újszász) összeállítású csapata nyert meg. 2. Alapi Ádám, Köböl Áron, Sebõk Richárd (Újszász), 3. Baláti Márton, Csák Dávid, Sebõk Richárd (Újszász), 4. Brezo Roland, Tomori Tamás, Vasko Péter (Királyhelmec), 5. Joó Richárd (Újszász), Kaizer Ákos (Újszász), Papp Kinga (Királyhelmec), 6. Szebasztian Költö, Kosztyu István, Semega Attila (Királyhelmec), 7. Baláti Márton, Bábosik Ádám, Bábosik Ferenc (Újszász), 8. Máté Réka, Papp Kinga, Visnyai Erzsébet (Királyhelmec).

A harmadik napon Papp Kinga meghívására a közeli Lelesz nevû kis faluba kirándultunk, ahol a Papp család kalauzolásával körbejártuk a premontrei kolostort, megnéztük a 14. században épült, késõbb barokk stílusban átépített templomot, a gótikus kápolnát, végigsétáltunk a kopjafákból álló stáción. Séta közben találkoztunk az idõs premontrei apáttal, aki kedvesen elbeszélgetett a csapatunkkal. Ezután a négylyukú Szent Gotthárd gótikus kõhíd és a zsidó temetõ kínált még látnivalókat. A jól sikerült kirándulástól – amelyen mindenhol nagy szeretettel fogadták a „magyarból” érkezetteket – és vendéglátóinktól Kaponyakon csapolt Kofolával (a kólához hasonló szlovák üdítõital) búcsúztunk.