Lábtoll percek #12

2024. október 20. Újszász

Farkas Lillával a Magyar Lábtoll-labda Szövetség ügyvezetõ elnökével, az Újszászi VVSE kiválóságával, a XI. Lábtoll-labda Világbajnokságon a magyar válogatott egyik kerettagjával beszélgettünk.

1.Elõször is gratulálni szeretnék, hogy bekerültél a magyar válogatottba, ami szerintem mindig is egy hálás szerepkör volt egy lábtoll-labdázó életében. Most elõször történt meg a lábtoll-labdázás történetében, hogy nem egy több versenybõl álló válogatórendszer alapján választódott ki a magyar keret, hanem a két szövetségi kapitány közös együttmûködés után hirdetett keretnévsort. Mesélj nekünk errõl kicsit, miért történt ez a változtatás? Mi alapján választódott ki egy-egy játékos? Kik lehetnek a válogatott húzóemberei?

A legutóbbi lábtoll-labda világbajnokságot 2019-ben rendezték Franciaországban. Ezt követõen a koronavírus, majd a nemzetközi szövetségben, az ISF-ben történõ átrendezõdések miatt nem került kiírásra a verseny. Tavaly Hongkong több ízben is próbálkozott a kialakult helyzet elõmozdítására, azonban a kínai központú szervezet csak néhány hónappal késõbb, 2024 áprilisában küldte ki a hivatalos meghívót a világbajnokságra. Ekkor már javában zajlottak a ranglistaversenyek az országos versenyrendszerben, melyeknek a korábbi rutin szerint válogató versenyeknek kellett volna lenniük.

Május elején a szövetség egy három tagú szakmai bizottságot jelölt ki Takács Endre, Takács Tamás és Tóth Gábor személyében, akik a következõ versenyeken folyamatosan figyelték a játékosok teljesítményét és többszöri egyeztetés után kihirdették a válogatott keretet. A 27. Hungarian Open nagy mérföldkõnek számított ebben a vonatkozásban, hiszen ekkor azt is fel tudták mérni, hogy a megfigyelt játékosok mire képesek a nemzetközi mezõnyben.

Közben arról is döntöttek, hogy a nõi csapat szövetségi kapitánya Tóth Gábor lesz, miközben a férfiaknál Takács Endre tölti be ezt a pozíciót. A szövetségi kapitányok többek között azt is mérlegelték, hogy mely versenyszámokban van a magyar válogatottnak legnagyobb esélye kiemelkedõ teljesítmény elérésére, így az egyes játékosokat ez alapján rendelték a versenyszámokhoz. Az egyik fõ alapelv az volt, hogy egy játékos legfeljebb két versenyszámban játszhat, így jobban be tudja osztani az energiáját és meg tud birkózni a kemény mezõny, az idõeltolódás és a magas páratartalom okozta kihívásokkal.

2. Kicsit segíts nekünk betekinteni a kulisszák mögé, hogy mikor érkeztek az elsõ hírek, hogy ilyen hosszú idõ után világbajnokságot rendeznek?

2024 áprilisában érkeztek a meghívók az ISF-tõl, vagyis a Nemzetközi Lábtoll-labda Szövetségtõl az egyes potenciálisan résztvevõ országok, így Magyarország számára is. A verseny Kínában, Tiencsin városban lesz, október 26. és 30. között. Sajnos nem tudjuk, hogy hány ország jelentkezett, amirõl az egyes lábtoll-labdázók közti kommunikációból értesültünk, hogy Tajvan nem indul. Franciaország, Hongkong, India, Kína, Makaó, Mongólia, Németország, Olaszország és Vietnám várhatóan teljes csapattal fognak érkezni. A világbajnokság alatt igyekszünk majd hírt adni az eredményekrõl, mérkõzéseket felvenni, egyelõre azt sajnos nem tudjuk, hogy lesz-e lehetõségünk élõ közvetítésre és rendszeres posztok, bejegyzések gyártására.

3. A válogatott keretet a versenyszámokkal együtt már korábban kihirdette az MLTSZ. Hogyan készültetek erre a nívós eseményre?

A világbajnokságon férfi csapatban a Kanizsa Lábtoll Klub versenyzõi közül Baranyai Benett, Horváth Gergõ, Lukács Benedek és Lukács Márton, a Pusztaszeri PISZE SE-bõl Fehér Zsolt, az Újszászi VVSE-bõl pedig Rab Alexander lépnek pályára. Nõi csapatban a Cserszegtomaji SK kiváló játékosa, Udvari Boglárka öt újszászi játékossal, Hornyák Erzsébettel, Kovács Brigittával, Kovács Evelinnel, Szaszkó Dorkával és Farkas Lillával lép pályára. A férfi párost Horváth Gergõ és Rab Alexander játszák, a nõi párost Farkas Lilla és Szaszkó Dorka, vegyes párosban Hornyák Erzsébet és Lukács Márton képviselik Magyarországot. Férfi egyéniben Fehér Zsolt, nõi egyéniben pedig Kovács Evelin fognak versenyezni.

A felkészülésünk fontos állomása volt a Hungarian Open, hiszen júniustól a bõ keret ismeretében már elkezdhettünk készülni. Augusztus végétõl október elejéig három válogatott edzésünk volt, mely az edzõtáborokkal analóg módon több órás, tömbösített felkészülést jelentett. Tóth Gábor vezetésével atletikus bemelegítést követõen erõsítõ és nyújtó-lazító feladatok voltak ezeken az edzéseken. Néhány ügyességet és labdabiztosságot fejlesztõ gyakorlat után pedig a különbözõ összeállításokat próbáltunk ki az egyes versenyszámokban. Ez különösen fontos volt, hiszen a nemzeti válogatottat négy egyesület játékosai alkotják. Ugyan ellenfélként már a korábbi összecsapásaink miatt is jól ismertük egymás játékát, de egy oldalon nem feltétlenül játszott mindenki mindenkivel korábban. Tavasszal a French Openen a világbajnokságon is használatos rózsaszín lábtoll-labdákat vásároltunk a hongkongiaktól, így felkészülésünk során általában ezekkel a labdákkal edzettünk.

A válogatottban számos újonc van, akiket a válogatott edzéseken a szövetségi kapitányok, Takács Endre és Tóth Gábor próbáltak hasznos tanácsokkal ellátni, valamint mi is megosztottuk velük korábbi tapasztalatainkat. Baranyai Benett, Fehér Zsolt, Hornyák Erzsébet, Kovács Brigitta, Kovács Evelin, Rab Alexander, Szaszkó Dorka és Udvari Boglárka most fognak elõször világbajnokságon játszani.

4. A legutóbbi franciaországi világbajnokságon legjobb eredményként egy bronzérmet sikerült hazahozni a nõi csapatnak, amelynek te is az oszlopos tagja voltál. Milyen reális célkitûzései vannak jelenleg a magyar válogatottnak az eredményekkel kapcsolatban? Melyek lehetnek a legerõsebb, legesélyesebb versenyszámok egy-egy esetleges pozitív meglepetésre is?

Azt azért kis túlzással lehet csak állítani, hogy oszlopos tagja voltam a csapatnak. 2019-ben Becskereki Barbara, Kunics Réka, Vachal Krisztina és én játszottunk csapatban. A Makaó elleni negyeddöntõben és a Hongkong elleni bronzmeccsen Réka és Kriszti voltak a kulcsemberek, én sáncolással igyekeztem a talpalások irányát befolyásolni, valamint természetesen, ha úgy adódott, akkor támadó rúgásokkal és feladásokkal is próbáltam hozzájárulni a csapat sikeréhez. A játékosok versenyszámokhoz rendelését figyelve úgy érzem, hogy a párosokban látnak a szövetségi kapitányok több lehetõséget idén. A franciaországi 2019-es bronzérmünk is abszolút váratlan volt, ilyen pozitív meglepetésnek úgy gondolom, hogy bármelyik versenyszámban nagyon örülnénk.

5. Idén már a harmadik világbajnokságodon veszel részt, miben próbáltál, tudtál még fejlõdni, edzeni? Látsz rá esélyt, hogy ismét éremmel a nyakadban láthatunk a dobogón?

A legutóbbi világbajnokság óta jelentõs mértékben lecserélõdött a válogatott keret, mind az öt csapattársamnak ez lesz az elsõ vb-je. Bár mindannyian megfordultak már több nemzetközi eseményen, ez a szintû verseny mégis teljesen más, kihívás lesz a csapat legnagyobb versenytapasztalattal rendelkezõ tagjaként szerepelni, hiszen ez valamilyen szinten egy plusz nyomást is jelent. A korábbi vb-ken csak csapat versenyszámban játszottam, és ott sem én voltam az elsõdleges támadó játékos, jobbára sáncolással segítettem a csapattársaimat. Ezúttal párosban és csapatban is játszani fogok. Ami elõnyt jelent számomra, hogy azok a játékosok lesznek a csapattársaim, akikkel jelenleg vagy korábban a hazai ranglistaversenyeken egy csapatban játszottam. A fejlõdés egyik fõ komponense nálam mindenképp az, hogy összeszoktam az új csapattársaimmal, hiszen 2019 óta két csapatváltásom is volt. A nõi válogatott játékosai közül egyedül Udvari Bogi nem volt még a csapattársam versenyen, de úgy gondolom, hogy olyan sokat játszottunk már egymás ellen, hogy teljesen kiismertük az elmúlt 15 évben egymás játékstílusát, mozdulatait. Bogi viccesen meg is szokta jegyezni, hogy nincs olyan verseny, hogy ne találkoznánk a pályán mindegyik versenyszámban.

A fejlõdésem másik mozgatórugója az oldalszerva. Ennél a rúgásnál nálam a labda feldobása a leginkább kritikus tényezõ, ahogyan ezt a csapattársaim és ellenfeleim is tudják. Ebben sokat sikerült elõrelépnem az elmúlt másfél évben. 2023 februárjában János bácsi figyelte az egyik szombat délelõtti szervagyakorlásomat, és akkor azt javasolta, hogy próbálkozzak bal kézzel dobni, bal lábbal rúgni. Bár elsõre nem igazán tetszett az ötlet, de megfogadtam a tanácsát és egy kis idõ elteltével sikerült ráéreznem, hogy hogyan kell feldobni a labdát, így azóta egyre pontosabban tudom helyezni a labdát oldalszervánál.

Az esélyekrõl egyelõre nem szeretnék nyilatkozni, nagyon sok idõ telt el a legutóbbi vb óta. Azt látjuk, az ázsiaiak játéktudása rohamosan fejlõdik, valamint a saját teljesítményünk sem szolgálhat viszonyítási alapként, hiszen új csapattársaim vannak.

6. Milyen állapotban vannak jelenleg a világbajnokság elõtti teendõk? 

Már a finishben vagyunk, hiszen szerdán indulunk is. Az útlevelek, vízumok, válogatott melegítõk, mezek készen állnak. A versenyszámok sorrendje és a pontos idõrend sajnos még mindig ismeretlenek számunkra. A költségvetést tekintve, szerencsére a Nemzeti Versenysport Szövetség által meghirdetett pályázaton sikerült forrást szereznünk, melyet a repülõjegyekre költünk. A Nemzeti Tehetség Program kiírására beküldött pályázatunk még elbírálás alatt van, viszont nekünk az is nagy segítség, amennyiben a világbajnokság után derül ki az eredmény és a játékosok által befizetett pénz egy részét vissza tudjuk fizetni a játékosoknak.

+Bónusz kérdés

7. Szokásosan egy bónusz kérdéssel zárnék. Ki a kedvenc lábtoll-labdázód, vagy kinek a játéka, technikai tudása tetszik leginkább neked, vagy kinek a játékából tudtál esetleg a legtöbbet fejlõdni?

A technikai tudása, robbanékonysága, labdakezelése és játékstílusa alapján David Zentarrát szeretném kiemelni, azonban a jelenleg inaktív, viszont korábban remekül játszó Kunics Réka játékából is rengeteget tudnék tanulni meglátásom szerint. Néhány nemzetközi versenyen a csapattársaként is játszhattam, bár legtöbbször inkább a háló túloldaláról találkoztam vele. Biztos vagyok benne, hogy jelenleg is õ a legjobb magyar játékos a nõi mezõnyben.

Herczeg Gábor