Lábtoll percek Herczeg Gábor

2023. március 02. Újszász

A magyarországi lábtoll-labdázás örökös bajnokának, Herczeg Gábornak (Újszászi VVSE) tettünk fel pár kérdést a sportágtól való visszavonulásával kapcsolatban.

Elõször is gratulálok a páratlan karrieredhez, az elmúlt 18 év alatt tengernyi nagyszerû eredményt értél el klub és válogatott szinten is egyaránt a magyarországi lábtoll-labdázás történelmében. A legésszerûbb kérdés talán, amit feltehetek, hogy miért döntöttél a visszavonulás mellett?

Köszönöm szépen, mintha csak most lett volna, hogy elkezdtem ezt a nagyszerû sportágat, de sajnos így visszagondolva, hihetetlenül gyorsan elröppent ez a 18 esztendõ. Hol is kezdjem, ezt a fontos és nem éppen könnyû döntést egy nagyon hosszú folyamat elõzte meg számomra. Sajnos minden sportoló életében egyszer eljön az a pillanat, amikor elfárad idézõjelesen a sportban, az elvárásokban, mind a mások, mind a saját maga által kitûzött céljaiban. Nekem ez a pillanat a 2021-es szezon végén jött el. Úgy indultam neki a tavalyi versenyévadnak, hogy az eredményekkel már nem foglalkozva szépen fokozatosan elbúcsúzom a versenyektõl. Csak a közeli hozzátartozóim tudtak errõl a fontos döntésrõl, sem a klubvezetést, sem a csapattársaimnak nem akartam közölni ezt, mert szerintem biztosan befolyásoltam volna az õ motivációjukat is az év elõrehaladtával. Nem kis teher volt ez számomra az egész idényben, de úgy érzem nem lehetek csalódott, hiszen egy szinte tökéletes lezárással sikerült búcsúznom a lábtoll-labdázástól. Sikerült megnyernem még utoljára mind a négy ranglistát, ezzel az Év Játékosa is lettem, ráadásként pedig a nyári 25. Hungarian Openen egyéniben közel hibátlan játékkal végeztem az elsõ helyen, talán egyedül itt a csapat bajnoki cím hiányzott, de mint tudjuk, semmi sem lehet tökéletes.

Melyik az a legmeghatározóbb élmény, siker amire legszívesebben emlékszel vissza az elmúlt évtizedekbõl?

Mindenképp ki kell emelnem a csapattársaimat, hiszen egyedül roppant kevés lettem volna, számos eredményt nélkülük lehetetlen lett volna elérni, így ez hatalmas közös érdem, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik. Szerintem egy lábtoll-labdázó legfõbb motivációja általában a válogatott szereplések, Világbajnokságok, Európa-bajnokságok és biztosan még idesorolhatom az egyik legnívósabb nemzetközi versenyt, a Hungarian Openeket is. Így én is azt mondanám, hogy az itt elért eredményeimre vagyok a legbüszkébb és mindig is szívesen fogok visszaemlékezni ezekre a csodás pillanatokra. Rendkívül sajnálom, hogy mint megannyi sportot, sajnos nemzetközi szinten a lábtoll-labdázást is megcincálták a világban zajló dolgok. 2019-ben vehettem részt utoljára világbajnokságon és sajnos egyelõre kilátásban sincs, hogy bármely ország megtudna szervezni egy ilyen kulcsfontosságú eseményt. Talán stílszerûbb lett volna megvárni még egy ilyen megmérettetést, de erre már nem tudtam rávenni magam.

Mit gondolsz, meddig lehettél volna még a sportág élvonalában, ha nem döntesz a lezárás mellett?

Ahogy már korábban is említettem, igaz nem gondoltam egy percig sem, hogy majd egy ilyen szenzációs évet tudhatok magam mögött, mint amilyen a 2022-es év volt. Szerintem minden sportoló, úgymond a ,,csúcson” szeretné abbahagyni az élsportot, nem akkor, amikor már nem záporoznak a megszokott sikerek. Úgy érzem, talán még 1-2 évig ott lehettem volna a legjobbak között, de már nem akartam továbbra is elvenni a következõ generációtól a jól megérdemelt eredményeket. Nagyon sok tehetséges lábtoll-labdázó van jelenleg is a klubtársaim között és más egyesületekben is, most már az övék a jövõ.

Mi lesz veled a lábtoll-labdázás után?

Még nem igazán gondolkoztam ezen, hiszen még egy elég friss ez az állapot számomra. Az elmúlt évtizedekben ez a sport tette ki az életem jelentõs részét. Azt viszont megígérhetem, hogy a háttérben továbbra is munkálkodni fogok, ahogyan azt teszem már elég régóta párhuzamosan a versenyzés mellett. Az biztos, hogy a sport továbbra is megmarad az életemben, csak már nem versenyszinten, hanem csak hobbiszinten. Szeretnék a továbbiakban fallabdázni, tollasozni és teniszezni is egyaránt, mert mindig is tetszettek ezek a sportágak.

Említetted, hogy szeretnél még megosztani velünk pár gondolatodat.

Igen, pár gondolatsort szeretnék még megosztani, ha már létrejött ez a beszélgetés.

Kedves Sporttársak!

A tavaly év végi 26. Felnõtt Országos Bajnokság után sajnos eljött az idõ és lezárul egy csodálatos korszak az életemben. Természetesen hiányozni fog minden, de megannyi gyönyörû emlék megmarad nekem a továbbiakra is, amelyet ez a fantasztikus lábtoll-labdás közösség adott nekem. A világ talán egyik legszerencsésebb emberének érzem magam, mert kaptam egy különleges tehetséget, küzdeni tudást, kitartást, amit szerintem magam sem tudtam volna elképzelni a 2004-es kezdetek idején.

Már a tavalyi év elején eldöntöttem, hogy történjék bármi, az általam elvárt eredményektõl függetlenül ez lesz az utolsó szezonom. Az utolsó aktív évemben is keményen dolgoztam és minden tõlem telhetõt igyekeztem megtenni a tisztességes búcsú érdekében, még egyszer utoljára, amely szerintem részben sikerült is. Tettem persze mindezt teljes titokban, nem kis teherrel, hogy ne befolyásoljam a csapattársaim, párostársaim motivációját az év elõrehaladtával.

Úgy érzem nem lehetek csalódott, mert szinte hibátlan játékkal, szettveszteség nélkül gyõztem a 25. Hungarian Openen egyéniben, immáron már ötödjére és ráadásként még Év játékosaként is búcsúzhatok ettõl a nagyszerû sportágtól.

Testvérem Herczeg Csaba révén szerettem bele ebbe a sportba, a siker mintája mindvégig elõttem volt. Még most is emlékszem a 2004. szeptemberi serdülõ Újszász Kupára, ahol szinte remegõ lábbal játszottam eleinte, ahol késõbb csapatban 6. helyezést értem el. Kitartó, szívós játékkal edzésrõl-edzésre, korcsoportól-korcsoportra, versenyrõl-versenyre, vereségekrõl-gyõzelmekre küzdöttem fel magam a legjobbak közé, akik mindig is óriások voltak a szememben és reménykedtem, hogy egyszer majd én is állhatok a dobogó legfelsõ fokán.

A rengeteg ajándék közül, amelyet a lábtoll-labdázástól kaptam az évek során, kétségkívül a legnagyszerûbbek azok az emberek voltak, akikkel ezen a varázslatos utazás során találkoztam, csapattársaimmal, versenytársaimmal és a legnagyobb ellenfeleimmel, akikkel megannyi óriási csatát vívtunk meg a sportág történetében.

Lassan 33 évesen ismerem már a testem határait és korlátait, mondom ezt úgy, hogy Tóth Gabi 40 fölött is képes a mai napig legyõzni egyéniben. Belegondolni is fárasztó, hogy lejátszhattam már több mint 1000 mérkõzést és szinte biztosan talpalhattam minimum 42x ennyit az elmúlt 18 év alatt, téve mindezt az elmúlt 12 évben a legmagasabb szinten a sportág nagyjai ellen.

Kifejezetten örülök, mert a sportág történetének olyan klasszikus párosításaihoz csatlakozhattam a csapat és párostársam Tóth Gábor ellen lejátszott temérdek döntõvel, ami talán már sokszor nekünk is unalmasnak tûnhetett. Gondolok itt azokra a korábbi legendás meccsekre, amelyeket én is ámulattal néztem mindig, mint például a Hartai Attila-Tóth Gábor, Kleics Dávid-Tóth Gábor, Hartai Attila-Kleics Dávid döntõk többsége, amelyek a sportág minden szépségét igyekeztek bemutatni.

Köszönöm a Magyar Lábtoll-labda Szövetségnek, az Újszászi VVSE-nek és persze Újszász város vezetésének, hogy megadták nekem és a sporttársaimnak a szükséges hátteret a versenyzéshez és remélem, hogy az elmúlt 18 év eredményei alapján sikerült ezt valamelyest törlesztenem, törlesztenünk is számukra.

Mindenek felett szeretném megköszönni az elmúlt éveket és azt az alázatos és elképesztõ munkát Fehér Jánosnak, amelyet sikerült véghez vinnie a sportág történelmében, hiszen tudjuk, hogy egy sportolót az edzõje teszi sikeressé.

Szavakba nem önthetõ, hogy mennyire hálás vagyok a családomnak, hiszen ti voltatok, akik mindig támogattatok és hittetek bennem a pályafutásom alatt, ti voltatok mindig is a legnagyobb támaszaim, akik tartották bennem a lelket egy-egy váratlan vagy épp meccslabdáról elvesztett fájó mérkõzés után.

A következõ vagy az épp aktuális sikeres generációnak üzenném:

,,Nincs lehetetlen, bármire képesek lehettek, élvezzétek ki a lábtoll-labdázás minden pillanatát!”.

És végezetül a lábtoll-labdának:

,,Lábtoll-labda szállj tovább és szerezz másoknak is ezernyi gyönyörû emléket!”