Lábtoll percek Farkas Lilla
2023. április 20. Újszász
Az Újszászi VVSE éljátékosával, Farkas Lillával beszélgettünk.
Kicsit térjünk vissza a kezdetekhez, mióta az életed része a
lábtoll-labdázás?
Lassan 14 évvel ezelõtt, 9 évesen kezdtem lábtoll-labdázni. A nyári
szünet elsõ napján apukám és a szomszédunk elvittek magukkal a sportcsarnokba,
amikor pingpongozni mentek. János bácsi adott nekem egy labdát gyakorolni,
mondta, hogy következõ nap lesz edzés, és én is csatlakozhatok. 2009. június 15‐én kicsit félve, de kíváncsian
érkeztem az elsõ edzésemre, azóta viszont el sem tudnám képzelni az életemet ez
a különleges távol-keleti sportág nélkül.
Mikor érezted elõször, hogy sikeres lehetsz a lábtoll-labdában
és mikor kezdtek záporozni az elsõ komolyabb eredmények?
Utánpótlás korcsoportokban és jelenleg is mindig vannak tõlem
sokkal tehetségesebb játékosok. Én akkor és most is úgy gondolom, hogy sok
edzéssel, versenytapasztalattal és koncentrációval a szorgalmas játékosok
utolérhetik a tehetségeket. Az elsõ gyõzelmeket magamban a véletlen mûvének
könyveltem el. Érdekes módon azóta sikerül jobb eredményeket elérnem, mióta 16
évesen elkezdtem triatlonozni. Annak ellenére, hogy nagyon különbözõ
sportágakról van szó, úgy érzem, hogy kölcsönösen tudom kamatoztatni a szerzett
tapasztalatokat és állóképességet.
Melyik sikeredre vagy eddig a legbüszkébb? Milyen eredmények
hiányoznak még a gyûjteményedbõl?
A Becskereki Barbival, Kunics Rékával és Vachal Krisztivel szerzett
világbajnoki bronzérmünkre vagyok a legbüszkébb. Azonban hatalmas élmény és a
mai napig felejthetetlen számomra az elsõ gyermek országos bajnoki gyõzelmünk
Szepetneken, vagy amikor elõször felnõtt OB-t nyertünk szoros küzdelemben
Nagykanizsa ellen és a Hungarian Open gyõzelmek is.
A nagy álmom az, hogy egyéniben is dobogóra állhassak
világbajnokságon. Illetve nagyon várom már, hogy Európa- bajnokságon is
versenyezhessünk.
Párhuzamosan még sok más sportban is kiemelkedõen szerepelsz,
honnan szerzed ezt a rengeteg energiát?
Egyszerûen olyan vagyok, hogy mindig kell valamit mozognom,
edzenem. Ráadásul a triatlon olyan sokoldalú sportág, amihez nem tud eleget
edzeni az ember. Sokszor nehéz bezsúfolni a napirendembe az edzést, de
valahogyan mindig kerítek rá alkalmat, akár reggel 6-kor vagy este 9-kor is.
Szeretek versenyezni is, a jó közösség pedig további motivációt ad mindehhez.
Már évek óta a lábtoll-labda sportág háttérmunkálataiban is
részt veszel, mennyire összeegyeztethetõ ez az élsporttal számodra?
Igazából az egyetem- sport- sportszervezés háromszög határozza meg
a mindennapjaimat. Általában rohanok egyik helyrõl a másikra, de mindhárom
szegmens nagyon fontos számomra és a tõlem telhetõ legjobb teljesítményt
szeretném nyújtani mindegyik területen. Szerencsére ezek nagyon közel állnak
egymáshoz, a sportközgazdász mesterképzésen szerzett ismereteim jelentõs részét
azonnal tudom alkalmazni a gyakorlatban is.
Jövõ héten már a párizsi French Open-re utazik majd a magyar
keret, mik a célkitûzések számodra, számotokra ezen a nemzetközi
megmérettetésen? Mekkora létszámmal képviselteti magát a magyar csapat?
Két csapattal fogunk kiutazni. A Nagy László, Szaszkó Dorka,
Palotás Dominik és Román Sándor összeállítású cserszegtomaji és újszászi
játékosokból álló csapattól reményeim szerint dinamikus játékra számíthatunk és
talán jó esélyük lehet a torna legjobb nyolc csapat közé is bekerülni. Úgy
látom, hogy kis szerencsével akár az elõdöntõig is eljuthatnak.
A pusztaszeri Buki Napsugárral és az újszászi Kovács Evelinnel úgy
érzem, hogy mi is kiemelkedõ csapatot alkothatunk majd. A napokban
kiegészültünk egy negyedik játékossal, a hongkongi Ko Hiu Chinggel, aki
Angliában él jelenleg és egyedül nevezett a versenyre. A franciaországi
szervezõkkel egyeztetve végül hozzánk csatlakozott. Bízom benne, hogy
hatékonyan és eredményesen tudunk majd együtt játszani. Az erõs mezõnyben,
férfiakkal együtt versenyezve úgy gondolom, hogy a 8-12 helyezés reális cél
lehet számunkra.
Herczeg Gábor
