A Csíki-medencében lábtoll-labdáztunk
2024. február 4. Csíkcsicsó
Február 4. és 8. között Újszász testvértelepülésén, a Hargita
megyei Csíkcsicsóban népszerûsítettük a lábtoll-labdázást az általános
iskolások körében, esténként pedig a szomszédos Csíkrákosban tartottunk
edzéseket a helyi versenyzõk számára. Az Újszász képviseletében Erdélybe utazó
delegáció tagjaiként három lábtoll-labdázó -Dobozi Boglárka, Farkas Lilla és
Szaszkó Dorka- kapott lehetõséget arra, hogy a székely fiatalokat
megismertessék a délkelet-ázsiai sportággal.
Már a kiutazás nagy izgalmakat rejtegetett magában, hiszen Dorkának
a határátkelõtõl haza kellett mennie, majd útlevelét magához véve, vonatra ülve
ismét nekivágott a körülbelül 560 km-es útnak. Mindeközben Bogi és Lilla már
elfoglalhatták szállásukat egy székely családnál, ahol három olyan kisfiú is
lakott, akik a következõ napokban az iskolában is találkozhattak a
lábtoll-labdázással.
Az elsõ napon egy gyors létesítménytúra keretében ismerkedtünk meg
az újonnan felújított általános iskolával, majd a sportcsarnokba indultunk,
ahol két nap alatt szinte minden csíkcsicsói és csaracsói gyermek megfordult a
csapatunk által tartott testnevelés órákon. A rendhagyó tanítási órákat rövid
atletikus bemelegítéssel és nyújtással kezdtük, majd csoportokba rendezõdve az
alapérintéseket sajátíthatták el a gyerekek. Minden órát játékkal zártunk, ahol
a kisebbek a szerva gyakorlását segítõ labdacsatában, a nagyobbak indián
játékban tehették próbára ügyességüket.
Esténként a szomszédos településre utaztunk, ahol olyan
lábtoll-labdázókkal edzettünk, akik évrõl évre részt vesznek a Hungarian
Openen. Azon túl, hogy meccseket játszottunk velük, számos olyan gyakorlatot
mutattunk nekik, melyekkel színesíthetik edzéseiket, labdabiztosabbak lesznek
és pontosabb lesz a játékuk. Többek között ilyen volt a célba rúgás, szedés
gyakorlása, nagy indián játék, passzolást elõsegítõ feladatok. Rövid kurzusunk
végén úgy éreztük, hogy számos elemet tudtak hasznosítani a csíkrákosiak a
tanultakból a pályán. Az elõttünk álló idõszakról egyeztetve ígéretet kaptunk,
hogy amennyiben lehetõségeik engedik, idén is részt vesznek a Hungarian Openen,
ahol már sokkal színvonalasabb játéktudással szeretnének bizonyítani.
Erdélyi tartózkodásunk zárásaként kirándulni mentünk az újszászi
delegáció többi tagjával együtt. Ugyan friss hó hiányában elmaradt a lovas
szános túra, azonban így is remek programokban vehettünk részt. Elutaztunk
Székelykeresztúrra, ahol Petõfi Sándor történelmi jelentõségû körtefája elõtt
állva hallgattuk meg Bogárné Simon Klára elõadásában nagy magyar költõnk
versét. Ezt követõen Segesvár óvárosában Dobozi Róbert kalauzolt minket a
világörökség részének minõsült csodálatos helyszíneken. A középkori német
építészet mûemlékei, a diáklépcsõ, a Csizmadia-torony, az óratorony és a
Drakula néven elhíresült Vlad Tepes szülõháza igazán megragadó látnivalói a
városnak. Az utolsó esténket Székelyudvarhelyen töltöttük, ahonnan reggel egy
gyors városnézés után indultunk haza Korondon át.
Bízunk benne, hogy a július 18-21-én rendezendõ Hungarian Openre
nagy létszámú székely csapat érkezik, illetve együttmûködésünket szorosabbra
fûzhetjük a továbbiakban.
Farkas Lilla
