Főoldal : Hírek : 2016. : Hírek 2016. július : Júl.12. Kitüntették Laskiné Spingár Évát, a lábtoll-labdázás és az iskolai testnevelés kiskanizsai-szepetneki nagyasszonyát. Budapest

Kitüntették Laskiné Spingár Évát, a lábtoll-labdázás és az iskolai testnevelés kiskanizsai-szepetneki nagyasszonyát

2016. július 12. Dél-Zala Press

Kiemelkedõen eredményes és áldozatos tehetséggondozó munkájáért Bonis Bona díjat vehetett át Balogh Zoltán minisztertõl a kiskanizsai, Szepetneken tanító és edzõsködõ Laskiné Spingár Éva. A Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott ünnepi Tehetséggálán az emberi erõforrás miniszter és Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelõs államtitkár Kiváló Tehetségfejlesztõ díjat adott át a pedagógusnak. Vele beszélgettünk. És hallgattunk jót jótól... ugyanis ezt jelenti a Bonis Bona.

- A pécsi tanárképzõ fõiskola elvégzése után, 1981-tõl biológia-testnevelés szakos tanárként dolgoztam a periférián lévõ kistelepülésen, Szepetneken. Tavalyi nyugdíjazásom után is óraadó tanár maradtam - kezdte a visszaemlékezést Laskiné Spingár Éva. Elmesélte, hogy 40 éves tanári pályafutása alatt 1975-tõl 2015-ig mindig kiemelt szerepet szánt a tehetségek felkutatásának, segítésének, tanítványaival aktívan részt vett a település társadalmi életében. A Magyar Lábtoll-labda Szövetség vezetõségi tagjává választotta 2016-ban.

- Rendszeresen szervezek gyalog- és kerékpártúrákat, katolikus, ifjúsági és tehetséggondozó táborokat. Tanítványaimmal tehetségfelmérõ versenyeken veszek részt csecsemõápolás, balesetvédelem, atlétika, mezei futás, lábtoll-labda témakörökben. 1998-ban honosítottam meg a lábtoll-labdázást, ezt a távol-keleti sportágat a településen. Menedzsere voltam "A lehetetlen nem létezik" címû megyei szintû tehetségfejlesztõ programnak. Ennek keretében három zalai település nyolc oktatási intézményében került koordinálásra a tehetséggondozás a lábtoll-labda sportágban. A programba több mint 300 diákot vontunk be.

- Nem lehetett könnyû Szepetneken tehetséget gondozni.

- Kezdetektõl ott dolgoztam, a faluban a diákok 65%-a különleges bánásmódot igényel, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetû. A települést horvát, német, de legfõképpen roma nemzetiségek lakják. Amellett, hogy gondozom a sport illetve a biológiai tudomány területén a tehetségeket keresetemnek egy bizonyos részét rendszeresen a gyermekekre fordítom, kiegészítem a gyermekek élelmezését, mert a családjuk nem tud nekik megfelelõ ellátást nyújtani.

- Mindezek mellett a versenyekre sem lehet könnyû eljutni.

- A versenyekre saját gépkocsival, késõbb az önkormányzat kisbuszával vittem és viszem a gyermekeket. Sokszor 3-400 kilométer távolságra mennek, reggel 5-tõl akár másnap reggel 5-ig tart a szolgálat - az ember nem fekszik le, amíg otthon éjjel le nem teszi a gyereket. A hétvégeken vagy foglalkozást tartok, vagy versenyre viszem õket. Szepetnek? Hát, igen minden sikert a hármas határhoz közel, ebben a kis 1500 fõs, kis településen tudtam elérni, ahol minimális lehetõségei vannak a kiemelkedésre a nemzetiségi fiataloknak. Tehetséggondozó versenyt szerveztem az iskolában, gyermek országos bajnokságot, Királyi Pál Kupát, iskolai bajnokságot. Minimális külsõ segítséggel, egyedül.

- De miért éppen a lábtoll-labda? Szokták mondani, hogy jól kell sportágat választani.

- Takács Tamás lábtollas ebbõl írta még a szakdolgozatát is. Õt hívta meg gyereknapra az iskola, hogy tartson egy bemutatót. Amikor belevágtunk, 18 éve az elsõ kiskanizsai versenyen a szepetneki 13 évesek harmadik helyezettek lettek. Õk most 31 évesek. A sportág választásának története van úgy is, hogy el kellett gondolkodni: egy kisiskola nem fog eredményt elérni fociban, kézilabdában, hiszen nincs is annyi gyerek, akikbõl eredményesen ki lehetne nevelni egy jó csapatot, ki lehetne állni egy-egy meccsre. Így döntöttünk, döntöttem a lábtoll mellett.

Laski Éva tehetséggondozás területén végzett munkáját a Zala megyei Közgyûlés 2002-ben a Zalai Gyermekekért díjjal ismerte el. Azt mondja, mindig az volt a célja, hogy minden szepetneki diák és felnõtt megismerje, szeresse a lábtoll-labda sportot.

Két tehetséges diák versenyzõje szép nemzetközi sikereket ért el. Morvai Noémi és Vlasics Dalma 2014-ben Európa-bajnoki címet szerzett Lengyelországban a lábtoll-labda kontinensbajnokságon; szintén Morvai Noémi és Vlasics Dalma 2015-ben Rómában a lábtoll-labda világbajnokságon nõi csapat kategóriában negyedik helyezést ért el. Morvai Noémi 2013-ban vegyes páros kategóriában elsõ lett társával, Lukács Mártonnal a lengyel nemzetközi junior válogatottak tornáján; Vlasics Dalma és Morvai Noémi 2015-ben megnyerte a French Open bajnokságot. Horváth Gergõ többszörös korosztályos és diákolimpiai országos bajnok, legutóbb 2015. április 12-én lett országos diákolimpiai bajnok a hatodik korcsoportos fiú csapat kategóriájában Nagykátán.

- A pedagógus, tehetséggondozó emlékszik-e a tehetségekre?

- Sok gyerek fordult meg a kezem alatt, de persze, hogy emlékszem rájuk. A tehetségek a nyolcadik osztály után elmennek, továbbtanulnak, én pedig átadom õket. Nagyon jó kezekbe, Budavölgyi Kálmánnak. A középiskolában jobban leterheltek, 8 óra, készülni másnapra. Kálmánéknál pedig este van edzés, így jobban be tudják osztani az idejüket is. Nemcsak jó edzõk kezébe kerülnek, de Kálmán több pénzt szerez, pályázik, menedzsel. Engem is õ jelölt, terjesztett fel a kitüntetésre. Közel 800 jelölt közül választották ki az idei Bonis Bona díjazottakat. Negyedik alkalommal jutalmazták idén a tehetséggondozásban kiemelkedõ munkát végzõ hazai és határon túli magyar, és a magyarországi nemzetiségi pedagógusokat és tehetségsegítõ szakembereket.

- Arról még nem is ejtettünk szót, hogy te magad is eredményes versenyzõ vagy. No és meddig még?

- Magam is aktívan sportolok, a lábtoll- labda sportág többszörös egyéni országos bajnoka vagyok szenior korcsoportban, most is versenyzek (azóta ismét szeniorversenyt nyert egyéniben és dobogós lett vegyes párosban. (a szerk.). Most egyedül képviselem a Szepetnek SE-t a versenyeken. Addig csinálom, amíg az egészségem enged, és amíg a férjem tolerálja.

- Amikor nem volt tanítás és edzés reggeltõl késõ délutánig, szünetekben gyakorta láttalak, uszodába mentél. A jó testnevelõ soha nem csak fotelbõl sportol. Más sportágat is ûzöl? Ki nevelt rá téged erre?

- A Hunyadiban Nagy Pista bácsinál szertornáztam, de atletizáltam is. Nemcsak jó tanár és edzõ volt õ, hanem jó példa is. Legalább 8 tesitanárról tudok, aki az õ keze alól került ki, pedig tornaterem sem volt a Hunyadiban.

- Azt mondod: amíg egészség lesz, de ez nem igaz, hiszen fáj a veséd, derekad, mint mindenkinél, jönnek a bajok. Mégis csinálod?

- A betegség? Megpróbálok mindent megtenni: A vesekõ? Még asztma is van, de úszni járok. Sajnos, most fáj a lábam, a derekam is bedurran olykor.

- Miben hiszel, a nyugati vagy a keleti orvoslásban?

- Magamban.

- Édesanyád is rendkívül mozgékony, te aktív családanya vagy, sõt nagymama is. Egyik leányod halmozza a sportágakat. Sok minden belefér a családi életetekbe?

- Nagyobbik lányunk mûszaki érdeklõdésû és végzettségû, plusz elvégzett tanári szakot is. A Richternél dolgozott, majd Németországban. Hannoverben volt kutató, aztán Karlsruhe következett, most Hagen mellett élnek és ott vannak a férjével és a 3 éves kislányukkal. Azon gondolkoznak a lányomék, hogy majd hol kezdje el az iskolát. Lehet, hogy hazajönnek. Most egyelõre olyan ovit keresnek, ahol biztosítanak étkezést is, mert ott ez nem olyan egyszerû. A kisebbik lányom rekreációt tanult, edzõ, megint megy tovább, mert szinkronúszókkal is foglalkozik, labdarúgó játékvezetõ volt már itthon középiskolásként. Ki tudja, még mit nem csinál, alig bírom követni: Winboard, crossfit... Édesanyám most is úgy jár olykor, hogy biciklire támaszkodik, aztán már fel is pattan rá. Tegnap a buszmegállóban ülök, hát teker a mama a biciklin, kiabál, siet, nem ér rá, elmegy az ABC-ig. Most innen hozzá megyek, mert resztelt májat sütött nekem. Máskor kapál, kertet mûvel, Pestre utazik az unokáihoz pár hétre, hogy besegítsen a testvéreméknek.

- Sáska büszkeségünk a testvéred, az elismert budapesti báb- és színmûvész Tárnok Marica, aki produkcióival a fõváros és a vidéki fellépések mellett itt Kanizsán is sok tapsot kiváltott már. Hát még Kiskanizsán, a Móriczban, a mi Olvasókörünk épületében! Tehetség és család?

- Három gyereke van, köztük egy sérült, elkél a segítség. A Marica Produkció nagyon sikeres, Mariann sokat dolgozik, rendkívül ötletes mûvész, és meg is valósítja mindezt.

- Sok mindent megvalósítasz te is így nyugdíjasként? Tudom, nagyon készültél az aktív nyugdíjas évekre.

- Továbbra is edzõsködöm, jövõre is tanítok, hiszen visszavárnak. Emellett sok mindenre jut most idõm, amire korábban nem. Sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, sütök-fõzök. A lányaim elismerését egyre többször kivívom a sütijeimmel. Most ráérek kipróbálni, amit eddig nem. A kert is megvan, akad munka. Beiratkoztam szövõtanfolyamra, a szövést volt tanítványomtól, a népi iparmûvész Zsovár Anitától tanultam, gyapjúval dolgozom. Elkészült már két díszpárna, mappatartó, de horgoltam már korábban is takarót a lányomnak több darabból. Amikor nyugdíjba mentem, kinyomozták - tudom is, hogy ki: a barátnõm - és meg is kaptam, amire vágytam. Egy kötõgépet. Most olyan embert keresek, aki segíteni tud. A kötés már megy a régi fajta kötõgépen, de a bõvítést nem tudom. Meg kell tanulnom, mert mindent profi módon akarok csinálni. Kellene valaki, akitõl elsajátíthatom.

Lukács Ibolya

Dél-Zala Press

2016. július 12.