Főoldal : Hírek : 2017. : Hírek 2017. december : Dec. 08. 17 órás lábtoll-labdázás Cserszegtomajon. Cserszegtomaj

17 órás lábtoll-labdázás Cserszegtomajon

2017. december 8. 17 óra – december 9. 10 óra

2000 augusztusában kopogtattam be a cserszegtomaji Szabó István Általános Iskola kapuján azzal a szándékkal, hogy köztisztviselõi munkámat a már jól megszokott közalkalmazottira visszacseréljem. Jól tudom, most sokan azt gondolják, milyen eszement agyú ember az olyan, aki a pénzesebb állást lecseréli egy csóróbb melóra. De talán ezért is kerülhettem jelenlegi munkakörömbe, hiszen mindig is szerettem tanítani, kedveltem a gyermekeket. Felvételemkor csupán egy valamihez ragaszkodtam, amely nem volt más, mint a lábtoll-labda sportág megismertetése az iskola tanulóival. Szerencsére ez olyannyira jól sikerült – amiben én végig bíztam –, hogy a mai napig oktathatom testnevelés óra keretein belül is, pedig akkor nagy felháborodást keltett szülõi berkekben. Nagyon remélem, hogy ez a duzzogás már csak a múlté, hisz elért eredményeink – iskolai és egyesületi szinten is – talán engem igazoltak. Ezért köszönöm is mindenkinek ez eddigi sok-sok segítséget a belém vetett bizalmat és a kitartást a sportág mellett.

Régi vágyaim között szerepelt egy hosszabb lábtoll-labdázás megszervezése, de a Nagykanizsán eltöltött 4 év erre nem kínált lehetõséget, pedig életem egyik legszebb idõszakát tölthettem a városban. Akkor még nem tudhattam, hogy a sors más utat szánt nekem, legalább olyan nagyszerût, melyet ott éltem meg. Nagyon befogadó volt Juhászné Gyutai Anikó, iskolánk igazgatója, Gyuk János akkori és Bartha Gábor jelenlegi polgármester, akik meg tudták gyõzni a mindenkori képviselõ-testületet a lábtoll-labdázás támogatásáról, melyet soha nem fogok tudni megköszönni.

De az elsõ lábtollas „alomból” is nevelkedtek olyan felnõttek, akik segítik a munkámat. Mile Alexandra és Sillinger Zsanett velem együtt végezte el elsõként az országban a lábtoll-labda edzõképzõt Budapesten. Így aztán már minden adott volt egy jó kis tollazáshoz. Igaz, még csak házon belül, de a volt cserszegi játékosok elõtt nyitva állt a tornaterem. Néhányan – Morva Tamás, Udvari Ádám, Horváth Attila, Antal Szilveszter – meglátogattak bennünket, és örömmel tapasztaltuk, hogy labdaérzékük mit sem kopott. Jelezték, hogy a januári egyesületi bajnokságon is részt vállalnak. Persze a gyermekek szüleit is szerettük volna bevonni, de jelenleg csak két szülõ (Illés Andrea, Berezvai Tamás) vállalkozott a játékra, melyet nagyon élveztek. Meghívott vendégek is szerepeltek a palettán, nekik a labdaérzékük már régóta jól mûködött, hisz Fejérvári Ferenc és Reizmüller László személyében hajdani focistákról volt szó. Sillinger Zsanett (feketék) és jómagam, (fehérek) mint csapatvezetõk választottuk a játékosokat gyermek, serdülõ, ifjúsági, felnõtt korosztályoknak megfelelõen, ügyelve a nemek helyes arányára is. A választásokat a maratont megelõzõen tettük közzé facebookos csoportunkban. Korosztályonként fiú és leány bontásban csapat, páros és egyéni mérkõzéseket játszottunk, gyakran óriási szurkolások közepette. Minden mérkõzés, még a legapróbbaké is két nyert játszmáig tartott, szettenként 21 pontig. Bizony sokszor harmadik játszmára került sor. 900 pontig szinte fej-fej mellett váltott vezetéssel haladt a két társaság, ám ekkor a fehér csapat elfogyni látszott, ami az eredmény rovására ment. A fáradtság vette át az uralmat, így az elsõ hosszabb idejû cserszegtomaji lábtoll-labdázás a fekete „sereg” gyõzelmével végzõdött 1637:1531 arányban.

Gratulálok minden résztvevõnek a kitartásáért, a nevezési díjként hozott finom ételekért, a nagyszerû, családias hangulatért! A 41 aktív szereplõ részvételével zajlott „verseny” közben nagyokat beszélgettünk és ettünk. A kissé vagy nagyon megfáradtak álomba is szenderültek a tornaterem szõnyegein. Voltak, akik sírva ébredtek, de mások ruhájában is távoztak személyek.

Mindez a lényegen nem változtat, jövõre, felnõtt korúvá válva, az idei részvételi arányt megdöntve a 18. év emlékére is randevúzni szeretnénk, és reszkessetek feketék!

Takács Tamás