Lábtoll-labdázás a Szent Anna Katolikus Általános Iskolában

2019. április 4. Jánoshalma

A játék az elsõ pillanattól fogva nagyon szerethetõ, akár az alsós, akár a felsõs korosztály számára. Nálunk az elsõdleges sport a futball, ezért gondoltam, hogy biztosan ez a fajta sport is érdekelné a gyerekeket, és ebben nem is tévedtem, ám azt is feltételeztem, hogy biztosan nem fog nehézséget okozni nekik a játék. Ebben viszont nagyot tévedtem. Elõször a felsõs (7. o.) testnevelés órámra vittem be és mondtam el, hogy mirõl szól ez a játék. Nagy meglepetésemre úgy ügyetlenkedtek, mintha sosem rúgtak volna bele elõtte még semmibe, és néhány gyereknek rögtön el is ment a kedve. Kisebb bátorítás és különbözõ egyensúlyozási gyakorlat után az óra végére sikerült kipróbálnunk a lábtoll-labdát, persze könnyített szabályokkal (néhány képen éppen az szerepel). Azóta megmaradt a 15 fõs osztályból 5-6 ember, akik óra végi játékként kérnek tõlem labdát és próbálkoznak a játékkal.

Az alsósoknál is hasonló a tapasztalatom. Annyi különbséggel, hogy ott gyorsabb ütemben látom a fejlõdést. Néhány ügyesebb gyerek (8-9 évesek) 2-3 nap után már folyamatosan tudott 4-5-öt dekázni a labdával. A folyamatos játék, alsóban még nehézséget okoz, de az egymásnak passzolás és a dekázás már nagyon jól megy. Nekem tanárként az a célom, hogy lekössem õket olyan mozgásformával, amit szívesen végeznek, és ezt el is értem. A májusi diáknapra kitalálták a gyerekek, hogy legyen lábtoll dekázási verseny, és én természetesen igent mondtam.

Jó ötlet volt, hogy kipróbáltassam a sportot, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert nagyon sokféle újabbnál-újabb testnevelés óra keretein belül felhasználható ötletet lehet velük megvalósítani.

Sódar Béla Balázs
testnevelõ