Pandémia elõtti történet

2021. február 7. Szederkény

Telefonon keresett meg egy akcentussal beszélõ „fiatal nõi hang”. Kifejezetten a szederkényi lábtoll-labdázás érdekelte. Napokkal késõbb megjelent párjával, egy szintén az ifjabb generációhoz tartozó fiatalemberrel, aki nem tudott magyarul, csak angolul. Fényképezni akartak. Érdekessége volt az egésznek, hogy nem digitális, hanem hagyományos, régi, „filmbefûzõs” fényképezõgéppel.

Kiderült, hogy a fiatalember a tõlünk nem messze található Monyoród községbõl származik. Nagyon kis gyerek korában került elõször Angliába, majd elmondása alapján az amerikai kontinensre vitte az élet. Kutatni kezdte, honnan is indult az élete, így talált rá a régi falujára. Feltette magának a kérdést, mi lehet érdekes a környéken. Itt talált rá a keresõkön keresztül a lábtoll-labdára, hiszen Monyoródról a gyerekek Szederkénybe járnak iskolába. Aztán jött a telefonos megkeresés és a felkérés, hogy mûvészi, kifejezetten fekete-fehér fotókat készíthessen a lábtoll-labdáról és a gyerekekrõl. Keményen dolgozott két napon keresztül.

Bevallom, nekünk sem volt egyszerû mindenféle ernyõk és megvilágítások között természetes módon lábtoll-labdázni. Így utólag „jó buli” volt. A gyerekek jó „modellek” voltak, baráti hangulatban, vidáman telt az idõ. Ígérték, hogy majd az albumba kerülõ képekbõl hozzánk is eljuttatnak valamennyit. Én azért készítettem egy-két digitális „emléket”, hiszen Aj Numan azóta még nem jelentkezett. Azért reméljük, hallunk még felõlük.

Pár héttel a fotózás után magunkra maradtunk a „covidnak” köszönhetõen.

Orbán Tibor

Aj Numan nemcsak fotózta, hanem ki is próbálta a lábtoll-labdázást

Aj Numan kedvese is lábtoll-labdázott

Tanácskozás a fényviszonyokról

Emlékkép Aj Numannékkal

Fotó: Orbán Tibor