Mozgalmas hétvégét töltöttünk a debicai diákokkal
2024. március 15. Újszász
A március 15-i hosszú hétvége nem csak a nemzeti ünnep okán volt
rendhagyó számunkra, hanem számos további programot is megvalósíthattunk
lengyel testvérvárosunk diákjaival. Péntek délután huszonegy fõs delegáció
érkezett városunkba, hogy együtt töltsünk néhány felejthetetlen napot.
A kopjafás parkban rövid fáklyás megemlékezésre invitáltuk õket,
ahol Sörös László gitározása után Bali István, a Jász Nagykun-Szolnok vármegyei
önkormányzat nyugalmazott külügyi szakreferense mondott beszédet kiemelve a
március 23-án esedékes lengyel-magyar barátság napjának és a testvérvárosi
kapcsolatunk 20 éves jubileumának jelentõségét, továbbá röviden bemutatta a két
ország közös történelmi múltját a forradalom és szabadságharc tükrében. Vacsora
után Makainé Zérczi Zsuzsanna iskolaigazgató vezette körben a lengyel diákokat
és tanárokat az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskolában.
Szombaton egy sportos délelõtt során számos sportágat
kipróbálhattak a debicaiak a sportágválasztó jellegû rendezvényünkön. Az elsõ
állomás a középiskola harcmûvészeti terme volt, ahol Fuxreiter András tanár úr
több, mint tíz tanítványával együtt tartott önvédelmi és karate edzést. A
játékos feladatok kiváló csapatépítõként szolgáltak, a kezdetben félénk diákok
is nyitottabbak lettek ezután. A sportágspecifikus játékok után csapatba
rendezõdtünk és sorváltóval zártuk az edzést. A következõ állomásra szintén
izgatottan érkeztük, hiszen Homonnai Csaba és Szacskó József vezetésével a
hagyományõrzõ íjász csoport kihívásokkal teli remek feladat elé állította az
érkezõket. A céltábla négy sarkára kötött lufikat kellett eltalálni a
vállalkozó szellemû diákoknak. A lengyelek mellett természetesen a
lábtoll-labdázók és a karate csoport is próbára tehette ügyességét. A kitûzött
feladat nehéznek bizonyult, azonban a gyerekek örömmel fogadták a kihívást,
kitartóan próbálták eltalálni a lufikat. A középiskolába kitelepített utolsó
állomásunkon négy sportággal vártuk az érkezõket. Lábtoll-labdával, shuttleballal
és tollaslabdával kellett beletalálni a lépcsõ korlátjára felkötözött hullahopp
karikákba, majd sepak takraw-val dekáztak. A labdabiztos focista fiúkat már az
elsõ néhány érintés után magával ragadta a sportág.
Az esõ elõtt még egy gyors tájékozódási futásra is sort kerítettünk
a parkerdõben. Öt különbözõ állomást kellett megtalálniuk a csapatoknak, akik a
szóbeli útbaigazítás mellé egy-egy térképet is kaptak. Jártak a
Vörösmarty-fánál, a Zagyva parton és a tisztáson is, majd az összegyûjtött
képdarabokat összeragasztva Újszász sportéletét és a lengyel-magyar barátságot
meghatározó rendezvények, személyek és létesítmények képeit kapták.
Délután a Bali István és felesége, Anna által készített fotókat
tekinthettük meg a Nézõpont(ok) kiállításon, melyet Bogárné Simon Klára
oktatási és közmûvelõdési tanácsnok nyitott meg, valamint Simon Erika
zongorajátékával és Magyar Anna Viktória éneklésével mûködött közre. Bali
István elmondta, hogy feleségével és kutyusukkal gyakran együtt járják a
természetet, de mindhárman különbözõ nézõpontokból látják az eléjük táruló
természeti jelenségeket, ez adja a kompozícióik különlegességét. Míg Anna
inkább lengyelként, István magyarként szemléli a dolgokat.
A kiállítást a színvonalas produkciókat felvonultató Ki mit tud? program
követte. A legnépszerûbb kategória a tánc volt, de sokan vállalkoztak
éneklésre, hangszeres fellépésre, versmondásra és sport freestyle bemutatóra
is. Sorra követték egymást a debicai és újszászi fellépõk elõadásai, akik
alaposan megnehezítették a zsûrik dolgát, hiszen számos kiváló produkció közül
kellett kiválasztaniuk a legjobbakat. A legkiemelkedõbb újszászi fellépõk
lehetõséget kapnak, hogy a program keretében májusban a lengyelországi Debicába
utazzanak, ahol ismét bizonyíthatják felkészültségüket és tehetségüket. A zsûri
a következõ fellépõket választotta ki: Kovács Jázmin-Szénási Bernadett (tánc és
ének), Oláh Barbara Noémi (mazsorett tánc), Molnár Adrienn (zongora), Molnár
Kinga (tánc), Rézsó Regina-Steczina Martina (tánc duett), Samu Dóra (tánc) és a
Szolnoki SZC Rózsa Imre Technikum önvédelmi csoportjának egy része. A Ki mit
tud? után a fáradhatatlan lengyel diákoknak lábtoll-labda edzést tartottunk,
ahol megismerkedtek a sportág szabályaival, megtanulhatták az alapérintéseket
és csapat mérkõzést játszottak. Az estét a középiskolában rendezett mini
discoval zártuk, ahol a lengyel diákokhoz néhány újszászi fiatal is
csatlakozott.
Vasárnap reggel az újszászi templomban vezettük körbe
testvérvárosunk delegációját, majd Szolnokra utaztunk, ahol megismerhették a
magyar egyházi szokásokat, részt vettek egy vasárnapi misén. Ezt követõen a
RepTár repülõ múzeumban kiállított gépeket jártuk körbe, kipróbáltuk a 4
dimenziós mozit és szimulátort. A különleges és egyedi kulturális program
egyaránt magával ragadta a diákokat és kísérõket is.
A visszajelzések alapján már testvérvárosunk delegációjának diákjai
és tanárai, valamint a lengyelországi útra készülõ magyar küldöttség is nagy
izgalommal várja a májusi találkozást, ahol várakozásaink szerint hasonlóan
színvonalas és érdekes programokban lesz majd részünk. A program
megvalósulásáért köszönettel tartozunk a Waclaw Felczak Alapítvány Dwa Bratanki
programjának, valamint a munkánkat folyamatosan segítõ önkénteseknek és az
együttmûködõ helyi intézmények vezetõinek, dolgozóinak.
Farkas Lilla
