Lábtoll-labdázás
A labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látványos
csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális - tollból készült - labda a szabályoknak megfelelõen a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy az
ellenfél azt ne tudja visszaadni. A mérkõzéseket három - három játékos játssza 11,88 méter hosszú és 6,10 méter széles, középen a nõknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán. A korábban csak
edzésmódszerként játszott változatai - az egyéni és a páros játék - az utóbbi
idõben önálló versenyszámként is megjelentek.
A lábtoll-labdázás versenyeit a könnyû labda miatt általában
teremben rendezik. Szélcsendes idõben, enyhe szélben szabad téren is jól
játszható.
Olcsó sportág. Különösebb szerigénye nincs. Csak labda és háló szükséges hozzá. Bármilyen könnyû cipõben játszható.
A játékszabályok gyorsan
elsajátíthatók. A játék alapszinten is szórakoztató. Férfiak és nõk egyaránt
játszhatják.
A versenyszerû játék sokoldalú képzést igényel. Gyorsaság,
ügyesség, ruganyosság szükséges a jó játékhoz. Elsõsorban lábbal játszák. A
háló feletti rúgások végrehajtásához sok nyújtó - lazító gimnasztikát kell
végezniük a versenyzõknek. A férfiak nagyobb rúgóerejét a nõk nagyobb
lazaságukkal ellensúlyozzák.
A lábtoll-labdázás Kínában, Vietnamban és még több ázsiai országban
nagyon elterjedt szabadidõ sport-játék. A verseny formában is az ázsiaiak a legjobbak. Európában, így Magyarországon is az 1990-es években terjedt el. Ázsiában a lábtoll-labdázás õsi változatában: a mûvészi vagy zsonglõr lábtoll-labdázásban a résztvevõk abban versenyeznek, hogy ki vagy melyik csapat tud különlegesebb rúgást vagy
labdamegállítást bemutatni. Az egyénileg ill. csapatban bemutatott
gyakorlatokat a mûkorcsolyához vagy tornához hasonlóan pontozzák. Európában
ilyen jellegû versenyt még nem rendeztek. A karate filmek némelyikében látható,
hogy a játékot 4-5 fõs csapatok kapura is játsszák.