Főoldal : Hírek : 2010. : Hírek 2010. December : Dec.21. Német szemmel a magyar lábtoll-labdázásról. Budapest

Német szemmel a magyar lábtoll-labdázásról

2010. december 21. Budapest

Sven Henneböle-nek hívnak, 29 éves vagyok. Szülõvárosom Lippstadt (Németország). A lábtoll-labdázással a Német Torna Ünnepélyen ismerkedtem meg 1994-ben. Az intenzív játékot és a versenyeken való részvételt két évre rá kezdtem el a TV Lipperodéban. A németországi versenyek után késõbb már nemzetközi sporteseményeken is részt vettem. 2001-ben indultam elõször a Hungarian Open-en.

2006-ban a Hungarian Open-en megismerkedtem élettársammal, Szabó Nórával. Miután õ egy évet töltött Németországban, 2008-ban úgy döntöttünk, hogy Magyarországra költözünk. Budapesten elég gyorsan sikerült munkát találnom. Azóta Pesten élek, és mint programozó dolgozom, jelenleg IT-projectmanagerként a Radix Techno logies – nál.

A lábtoll-labdát soha nem adtam fel, és a kezdetektõl fogva hû kísérõje életemnek. Németországban az utolsó években válogatott játékos voltam. Négyszer képviselhettem az országomat nagy nemzetközi versenyeken (VB Kína 2005, VB Magyarország 2007, EB Szerbia 2008 és EB Franciaország 2010). 2008-ban, a költözés után az Újszászi VVSE-hez igazoltam. Azóta van lehetõségem részt venni a magyar versenyeken. Játéktudásomat az intenzív edzéslehetõségek és a magyar lábtoll-labdázók magas színvonalú játéka által sikerült javítanom. Magyarországon azonban még nem tudtam átütõ sikereket elérni.

A magyar viszonyok megismerése során nagyon meglepõdtem a sok edzéslehetõségen és a magyar játékosok játék iránti odaadásán. Ebben a tekintetben nagy különbség van a német lábtoll-labdázókhoz képest. Figyelembe kell azonban venni, hogy a németországi csarnokokban az egyesületek sportolói számára biztosított idõkeret nagyon szûkös, nem beszélve a teremhasználatért fizetendõ díjakról. További különbség az is, hogy Németországban egy városban sokféle sportágban lehet próbálkozni. Különbség van az aktív játékosok korában is. Úgy gondolom, hogy az átlag német lábtoll-labdázók jóval idõsebbek, mint a magyarok. A játékosok közül sokan már dolgoznak, és nincs elég idejük az edzésekre, nem vállalják az intenzív edzésmunkát.

Különbségeket látok a magyar és német versenyek között. Bár mindkét országban hétvégéken rendezik a tornákat a versenyek lefolyása különbözik. Például az egyéni versenyek lejátszása egészen más Németországban. Ott játszanak minden helyezésért. Ennek abban látom az elõnyét, hogy minden játékosnak megvan a lehetõsége a tapasztalatszerzésre, és több ellenféllel is tud játszani, nem esik ki egy mérkõzés után. A magyar rendszer szerint néhány játékosnak túl korán véget ér a verseny.

Feltûnt nekem Magyarországon, hogy nagyon gyorsan, már a verseny elején össze lehet találkozni egy erõs ellenféllel, gyakran ugyanazzal. Így nincs a gyengébb csapatoknak lehetõségük arra, hogy jobb minõsítést, jobb eredményeket érjenek el, és többnyire már elõre meg lehet jósolni a helyezéseket.

Mindent egybevetve, nekem jobban tetszik a német módszer. Egyetlen hátránya az idõigényessége, mert teljesen lehetetlennek tûnik egy nap alatt két versenyszámot lebonyolítani.

Kérdéses, hogy Európában túl lehet-e szárnyalni a magyarok magas színvonalát. Nagyon örülök a döntésemnek és a lehetõségnek, hogy Magyarországon lábtoll-labdázhatok. Továbbra is itt fogok aktívan játszani.

Nórival nagy célt tûztünk ki magunk elé. Meg akarjuk honosítani sportágunkat Budapesten is, minél több játékost megnyerve a fõvárosban a lábtoll-labdázás számára. Jelenleg minden kedden este edzünk Budapesten. Hétvégenként pedig, amilyen gyakran csak lehet, Újszászra utazunk, hogy az újszászi játékosokkal együtt edzhessünk.

Sven Henneböle