Főoldal : Hírek : 2010. : Hírek 2010. December : Dec.11. Varga Rita második jelentkezése Vietnámból. Hanoi

Varga Rita második jelentkezése Vietnámból

2010. december 11. Hanoi

Ismét eltelt egy hónap. Ez volt a harmadik hónapom Vietnámban. Szerencsére most nem kellett özönvízzel szembenéznem.

December van, de az idõjárás egyáltalán nem téli, hiszen még most is lehetek rövidnadrágban. Persze az idõjárás néha itt is nagyon szeszélyes. Egyik nap 28 fok van, másnap pedig csak 12. Eddig még nem kellett téli ruhákat beszereznem, de azt hiszem, most már ideje lesz. Viszont a meleg idõjárás elõnye a sokféle, nagyon finom gyümölcs és zöldség. Még mindig van görögdinnye, és mostanság epret is árulnak.

Az egyik legnagyobb élményem ebben a hónapban Ho Chi Minh Mauzóleumának és történelmi múzeumának meglátogatása volt. Egy vietnámi barátommal mentünk oda, aki felajánlotta, hogy szívesen elvinne néhány fontosabb helyre itt Hanoiban. A mauzóleumban sok érdekes dolgot olvastam Ho Chi Minhról (1890-1969), aki a vietnámi nemzeti mozgalom és 1954-tõl 1969-ig a Vietnámi Demokratikus Köztársaság vezetõje volt. Emellett számos olyan intézkedést tett (fõleg az oktatás terén), ami miatt a mai napig az összes vietnámi ember nagyon hálás. Ezért van minden tanintézményben és majdnem minden otthonban egy Ho Chi Minrõl készült kép vagy festmény. Csak a külföldieknek kell jegyet venniük, ha be szeretnének menni a mauzóleum és a múzeum területére, a vietnámiak ingyenesen léphetnek be. Elõször egy hatalmas kerten sétáltunk keresztül, azután pedig kettes sorokban egy pirossal jelzett útvonalon kellett végighaladnunk, miközben egyenruhások álltak mellettünk. Persze én voltam az egyedüli külföldi. Mivel egy vietnámi barátommal voltam, ezért a vietnámiaknak biztosított bejáraton mentünk be, nem ott, ahol az összes többi külföldi. Amikor kettesével mentünk, persze mindenfelé nézelõdtem, kicsit kimozdultam a sorból, mire a barátom rám szólt, hogy nem léphetek ki a sorból, kettesével kell haladnunk (kicsit félelmetes volt). Beértünk a mauzóleumba, ahol megnézhettük Ho Chi Minh holttestét, de még most sem tudom eldönteni, hogy az valódi volt-e vagy sem. Négy egyenruhás õrizte a holttestet. Ezután végigjártuk a múzeumot, ami nagyon érdekes volt, majd elmentünk a Nyugati Tóhoz (Ho Tay), ami Hanoi legnagyobb tava. Itt egy nagyon különleges és egyedi vietnámi ételt kóstoltam meg, úgy nevezik, hogy banh tom, ami annyit jelent, hogy kenyér rákkal. A tésztáját a lángoshoz tudnám hasonlítani, ebbe van belesütve sok kisebb rák, és ráadásul nagyon finom is.

A másik legnagyobb esemény számomra a franciaországi Európa-bajnokság volt. Sajnos nem tudtam részt venni rajta, de nagyon sokat gondoltam a magyar válogatottra és fõleg a csapattársaimra. Bevallom õszintén, szomorú voltam, hogy nem lehettem ott velük, de még a csapat versenyszám elõtt felhívtam õket. Nagyon boldog voltam, hogy hallottam a hangjukat és azt hiszem, õk is örültek az én hangomnak. Persze nincs okom panaszra, hiszen az EB helyett kaptam ezt a tízhónapos ösztöndíjat. Az EB alatt én is felvettem a válogatott melegítõ felsõmet, abban mentem iskolába, és kicsit úgy éreztem, hogy én is ott vagyok a többiekkel.

Ezen a héten volt egy nagyon kedves élményem, amikor is edzésen egy körülbelül 80 éves bácsival játszhattam. Ez úgy történt, hogy épp nem játszottam senkivel sem. Szervát gyakoroltam, amikor ez a 80 éves bácsika a biciklijét tolva az unokájával elsétált a pálya mellett. Rám nézett, elmosolyodott, lerakta a biciklijét, és mutogatta, hogy játszunk. Persze, hogy igent mondtam. A bácsika az unokájának kiadta a "parancsot", hogy maradjon a pálya mellett. Ezt a kiskölyök annyira nem szívlelte, ezért útnak is indult. Játszottunk egy kicsit. A korához képest nagyon ügyes volt, és angolul is jól beszélt. Imádom, hogy Vietnámban mindenki ennyire szeret sportolni, és mindenki képes reggel "hajnali" hatkor felkelni és kimenni a parkba, hogy sportoljon valamit, legyen az tollas, futás vagy csak egyszerû gyakorlatok.

Idõközben találkoztam Yokho Vinconnal is, aki nemrég jött vissza Franciaországból. Nézõként ott volt az Európa-bajnokságon, a magyar csapat is találkozott vele. Õ is annál a klubnál játszik, ahol én, de õ csak ritkán tud edzésre jönni, mert az edzés helyszíne nagyon messze van az otthonától. Az elsõ kérdése az volt, hogy tulajdonképpen én mit keresek itt Hanoiban?! Mindent elmeséltem neki, hogyan kerültem ide, miért vagyok itt.

Idõközben arra is rájöttem, hogy nagyon nehéz a vietnami nyelv, fõleg a szóbeli része, de ettõl függetlenül még mindig nagyon szeretem ezt tanulni, de nem haladok olyan jól, mint ahogy azt elképzeltem.

Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket és boldogságban gazdag új évet kívánni!

Varga Rita